A mindenki által ismert Grimm mesében, a „Jancsi és Juliskában” szerepel egy mézeskalács ház. Viszont azt kevesen tudják, hogy a mese valós eseményen alapult. A mese alapján egy amatőr archeológus állítólag rekonstruálta az igazi történetet.
A mézeskalács kialakításához és díszítéséhez használt formák általában keményfából (körte vagy dió) készültek és ütőfának hívták őket.
A mivel a méz drága volt csak ünnepek idején készítettek belőle süteményt. Az 1200-as évektől vallásos tárgyú figurákat, életképeket ábrázoló mézeskalácsokat készítettek. Később „mézesbábos” céhek alakultak ki, amelyek díszítéseket készítettek a süteményekre, így azok nagyon kedvelt ajándékká váltak.
A méz pótolhatatlan édesítőszer volt a régi időkben, az egyik legértékesebb alapanyagként tekintettek rá. Megbecsülték, nagy jelentőséget, sőt misztikus erőt is tulajdonítottak neki. Az istenek eledelének nevezték.